Magány

Rossz egyedül lenni. Nem csak úgy hogy egyedül egy lakásban, valahol, bárhol...hanem ha lélekben is egyedül érzed magad.
Én eddig lelkileg egyedül és üresnek éreztem magam. Nem olyan depisként, hanem meg nem értett ként.
Ma már kijelenthetem hogy jobban vagyok, határozottan, és csak otthon vagyok egyedül..én laptop, könyv és a TV :D ami csak az enyém...
Valahogy most mennékem van. De mindenki csinál valamit. Majd, elhatároztam, hogy most szép lassan leszek boldog, apró lépésekkel haladok majd. Mert ha lassan és váratlanul jön, jobban örülünk neki nem igaz? Alig várjuk hogy a miénk legyen...persze előfordul, hogy feladjuk várakozás közben. De ugyanakkor ha valami értékes akkor arra akármeddig várunk.
Eddig beértem "olcsó" másolatokkal, az életem is csak az igazi élet copyája volt.
Legalább nem félek beismerni. Mostantól más lesz. Még akkor is ha jobban fog fájni mint bármi eddig, ha többet kíván belőlem mint bármi az eddig életemben nem fogom feladni és ott hagyni a számomra fontos dolgokat. Nem adom könnyen. Mostantól én döntök, ha belepusztulok, belepusztulok, de legalább elmondhatom magamról hogy mindent megtettem ennek érdekében.
Nem fogom sajnálni. Se magam se az energiám, hogy tegyek valamit magamért. Már ideje volt hogy felébredjek. Sokáig aludtam.
JóReggelt!!! JóReggelt!!! :D