Létrehozva 2010. Augusztus 8. szabó antal által a Irodalom, Csoport-ban/ben.
szélfutta város porát
lélegzem naponta,
egykoron nevemet véstem
az iskola padomba.

jelölvén helyem
mint állat a vadonba
lepergett a forgács
akár közet a kanyonba.

lepergett csendesen
úgy mint a hónapok
azt se mondták nekem,
hogy viszlát vagy jó napot.

eltüntek az évek
de jönnek majd jobbak
eltünök majd én is,
hogy jöjjenek jobbak.

kik hisznek és tesznek
midőn meg születnek
hisz felnéznek rám majdan
és mindenben követnek.

nem lesznek üresen
tengetett éveik
tiszták es büszkék lesznek
nem úgy mint némelyik.

őket lehet,hogy nem fogja
soha a pénz felvetni
de lesz nekik sokminden
amit nem lehet elvenni.

se pénzel sem
semmilyen vagyonnal,
a süket a szívevel
hidd el,hogy nagyon hall.

mit sem ér a pénz
ha van helyette becsület,
mit sem ér a hatalom
ha csak egy felszines terület.

igy nem sajnálom
kapzsin szorítva vigyétek,
és majd nézzétek meg,
hogy nő fel az enyém s tiétek.

az enyémnek becsülete
nem lesz a porba,
és soha nem esik
a tartásán csorba.

EMBERNEK lesz ő
mindig meg ítélve
és aztán jönnek majd jobbak
ahogy meg lett ígerve!!!
Hozzászólások
Nincsenek hozzászólások. Jelentkezz be vagy Regisztrálj, és légy az első hozzászóló.