Létrehozva 2010. Április 1. SH@M3N által.
Előtört belőlem a mai nap zárásaként ez a "kis" dolog.. Remélem,hogy zavarok?
A keddi súlyosság után azt hittem,hogy nem lesz rosszabb.. De mint jó szokás szerint, miért is ne? Ha már szar, akkor fájjon!
Ide illik az általam kreált kis népi bölcsesség.: " Az ÉLET egy nagy,szaros-szendvics! Minden nap egy új harapás! " Lehetne mottója a mai napnak meg úgy az egész eddiginek ebben a vacak hétben.. Egyszerűen minden összejön. Kivétel a gyevi bíró. Szóval kedd. Kampó állítás, szemgödörbe.. Ott hagytuk abba. Nos. Szerdán nagy dolgok nem történtek velem, szimplán megfejeltem a nap végén ( mikor máskor? ) azt a tartó eszközt, amire az előkészített anyagokat aggatjuk festésre. Lett is egy szép húsz forintos ( fém pénz, nem papír! ) nagyságú és olyan frankó 1centis pukli a fejemen. Már kezdtem örülni,hogy végre nem fáj a fejem.. Hát megint nekiállt. A szembe állítós sztori óta, kicsit vacakul látok a bal szememmel. Ha nagyon nem akar javulni a helyzet,akkor majd bemegyek egy vizsgálatra a kórházba. Bár most olyan 80-85%-os a kedd előtti állapothoz képest. Ha sokáig nézek egy pontba, akkor kezdek kicsit zavarodni látásra. Homályos lesz és könnyezni kezd a szemem. Öregszünk.. Ez egy megállíthatatlan folyamat. Mondhatni, irreverzibilis - visszafordíthatatlan ( hogy tanuljunk bizonyos szavakat is! ). Szóval csütörtök.. Reggeli kómából ébresztve és persze esti meeting nélkül ( Bogyóm ), eléggé viharvert állapotban vánszorogtam a szoba egyik sarkából a másikba ruházatomért. Az ablak egész este nyitva volt, így mondhatni frissen keltem. Külső jellemzőként talán a friss, harmatos salátalevélre emlékeztettem. A színem is stimmelt. Semmihez sem volt kedvem.. Megerőszakoltam önmagam és kivetődtem a folyosóra és ismét a megszokott kört futottam a buszig. Szerencsémre, sokan voltak a buszon így a mögöttem ülő pozícióba a takarítónő nem tudott leülni.. Végre egy jó nap, pihenhetek egészen a végcélig. Munkahelyen egy új, friss gyűjtésű, erdélyi avagy székely nagy népi megfigyelést osztott meg velünk Andrew Silent.. idézném..."..ha reggel fázunk és hideg van, azt jelenti,hogy nincs meleg!..." Ez egy nagyon bölcs és nagyon hasznos megfigyelés volt a nagy öregektől. :D Rögtön meg is jegyeztem. Öltözés után, kakaós-csigámmal karöltve, lecsúsztunk a tetthelyre és a kazánajtót cseppet szétnyitva, melegedésre buzdítottam szervezetem. Kár volt,mert amilyen álmos voltam még álmosabb lettem utána. Győztem magam utolérni. Reggel 9ig, nem is történtek nagy dolgok. Sőt még kicsik sem. Kaja után, menetrendszerűen megjött Bukfenc alias Tüdő főnökünk. Bement Silenthez és majd másfél órás beszélgetés után, távozott. Az információ áramlása relatíve gyors egy kisüzemnél, úgyhogy kollégánk nem volt rest elmesélni főnökünk nagy ötletinek x százalékát. Van ugye egy bérmunkánk ami cérnatartó konzolokból áll. Ebből letudtunk 50 garnitúrát, így már csak 3150-et kell legyártani 2012 végéig. No. Mi erre kapunk percbért, ami a hegesztőkkel azonos. Silent kolléga a csomagolás és persze az összeállításnál foglalatoskodik. Ő is a mi összegünkkel számolt és remekül érezte magát, egészen eddig. Bukfenc közölte vele,hogy barátom neked nem annyi a béred, hanem percenként 2forinttal kevesebb. Matekzseninek nem kell lenni,hogy rögtön kiszorozva óránként 120 forint és egész napi meló esetén ez bizony 1080 forint ( felhívom a figyelmet,hogy mi nem 8 hanem 9 órát dolgozunk.. ) De mivel a konzolos témánál nem a szokásos menetrend van érvényben, így ez az összeg is magasabb. reggel 6tól este 8ig tart a műszak, ami persze 14 óra. Így Andrew 1680 forinttal keres kevesebbet mint mi, akik persze szívjuk a füstöt meg a port.. és mivel ez 3 napos meló volt neki, így 5040 forinttal rövidítette meg főnökünk. Nézőpont kérdése,hogy mit nevezünk persze munkának és a munka fogalma is átértékelődik néha, de Ő ezt zokon vette. Szóvá is tette, amit Bukfenc nehezményezett. Aztán dúlva-fúlva elrohant. Remélhetőleg nem azért,hogy mindenkinek a fizetését Andrew órabéréhez igazítsa.. Bár kinézem belőle. :S Aztán jöttek az ötletek,hogy vásárol majd Bukfenc 6 birkát, hogy ne kelljen embert kivenni a munkából fűnyírás címén. Majd azok lelegelik aztán ha meghíztak, levágja és majd megeszi a pórnép. Vagy a testvére felszolgálja a helyi étteremben. Volt egy áramkimaradásunk, ami 1 órán keresztül tartott. Ezt ledolgozandó, jövő héten pénteken ( normál műszak 6-13.00 / ezért dolgozunk plusz 1 órát ) szóval ezt a kieső időt le kell melózni. Igaz,hogy mi ledolgoztuk már párszor, de most ezt kitalálta Bukfenc, így megint húz majd rajtunk pár érdekes bőrszerkezetet. Szó mi szó, eljött a műszak vége előtt, 1 órával.. Senor Rosso, mint akinek elment a maradék, sohasem volt esze, berontott és odavágta hozzánk az egyik láda alkatrészt,hogy most sürgősen le kell fújni,mert neki kell... Hogy mi a francért mindig műszak vége előtt 20-30 perccel jut eszébe ilyen pozitív dolgokat cselekedni, azt nem tudom.. De hogy már teljesen tele van vele a nemiszervem, az bizonyos. Bátyám a helyi vezére a végnek, gondoltam megkérdezem,hogy mennyire is sürgős ez a motyó. Mondja,hogy ha kedden délután van befestve sincs elkésve senki,mert még van raktáron. Na mondom remek... Lemegyek és újságolom Bianconak a hírt, aki rögtön átharapta a torkom és vele együtt gerincem. Olyan hangszínben sikerült leüvöltenie a fejem,hogy legszívesebben letéptem volna a fejét és belehugyoztam volna a nyakába.. Most rögtön neki kell állni festeni,mert különben szétszed a Rosso.. Hát mit volt mit tenni, nekiláttam. Közel 10 perc alatt felfűztük az anyagot és lefestettük és ment be a kazánba. Utána otthagytam a fenébe Biancot,mert már a puszta jelenléte is irritált. Ahogy nekiláttam szedni az anyagot, a kocsit leemelve az egyik kereke ki avagy leesett.. Na hova is landolt? Na hova? Hát persze,hogy a szép és nem túl okos fejemre. Eldöntöttem,hogy holnap vételezek a bátyámnál egy fejvédő sisakot és egy szemüveget. Lassan már az ember sehol sincs biztonságban? Emlékszem, mikor első húsvétra készültem a cégnél, Frissek és üdék voltunk Bogyómmal, akkor is sikerült a bal kezem hüvelykujját a szalagcsiszolóval eltolnom. Azóta ilyen kis sima ott a köröm. :D Elég kellemesen berántotta a kesztyűmet és vele együtt az ujjamat is ez a vacak.. Persze aki munkavédelmi előadó, rögtön mondta volna,hogy nem kell rá a távolságtartó meg a plexi,mert az zavarta a munkát, de hát azok is a biztonsági elemei a gépnek. Szóval a lényeg..
- A húsvét nem az én ünnepem. Gyermekkorom óta, utálom. Körülbelül 12-13 éves lehettem,mikor utoljára locsolni voltam. Egyszerűen irritál az a folyamat,hogy bemegyek valakihez, elmondom azt az elcseszett verset, rálöttyintek valami szilvapálinkából erjesztett büdös vizet és kapok egy félbehajtott szárított molylepkét és mellé piros/kék tojást. Néhol persze anyagi juttatás is járt mellé, de az sem fokozta a vágyaimat. Úgyhogy azóta önszántamból nem voltam locsolni. Hagyok minden nőt elhervadni. Nagyobbik fiammal voltam utoljára locsolni még 2002-2003 tavaszán és finito. Ha most jönnek majd fel a nagy muttert meglocsolni, akkor majd megkérdezem őket arról,hogy mekkora kedvvel csinálják mindezt. Nagyobbik fiam hivatalos felkérést kapott a kórussal olaszországi fellépésre egy kórus hangversenyre. Remélem,hogy szép eredménnyel fognak hazatérni.
Büszke vagyok rá. Na meg az anyjára is,hogy üti azt a buta fejét neki,hogy ne hagyja abba ha már ennyi időt és nem kevés pénzt feccölt bele. De ahogy elnéztem, szereti is. Úgyhogy nagy kényszerítés nem kell neki. A kisebbik már nehezebb dió lesz. Ő az a tipikus ffi. Foci,forma1, motogp,rock zene. Már eldöntötte,hogy ő biza dobos lesz.. Eléggé behatároltak a lehetőségei csórikámnak,mert a panelban ezt nem tudja majd művelni. Ha mégis, hamar megfeszítik majd valahol a folyosón. :D Valami más zenei hangszert kellene neki kitalálni. Mondjuk hárfázni sem lenne jó ötlet,mert behangolni 2-4 óra. Na meg a súlya és az ára sem gyenge.
- Na mindegy. Elkalandoztam rendesen. A lényeg,hogy átugorhatnánk ezt a 3 napot valahogy. Jobb lenne Bogyóm mellett most, de az anyagi lehetőségeim behatároltak. Jövő héten már lesz rá anyagi keretem, de az elmaradt gáz és villanyszámláknak hála, valószínűleg most is kimarad a látogatás. Bár erre azért nem veszek mérget. Meglássssssuk ahogy az öreg vak is mondotta volt és lelépett a metró peronjáról.
Mindenkinek nagyon boldog nyulat kívánok, a lányoknak több locsolót,mint amennyit én fogok öntözni.. Hamarosan érkezem a következő agyborulattal.. Üdvözlettel Sámánke. http://www.soundcloud.com/shamen ( ajánlott hanganyagok tőlem! )
A keddi súlyosság után azt hittem,hogy nem lesz rosszabb.. De mint jó szokás szerint, miért is ne? Ha már szar, akkor fájjon!
Ide illik az általam kreált kis népi bölcsesség.: " Az ÉLET egy nagy,szaros-szendvics! Minden nap egy új harapás! " Lehetne mottója a mai napnak meg úgy az egész eddiginek ebben a vacak hétben.. Egyszerűen minden összejön. Kivétel a gyevi bíró. Szóval kedd. Kampó állítás, szemgödörbe.. Ott hagytuk abba. Nos. Szerdán nagy dolgok nem történtek velem, szimplán megfejeltem a nap végén ( mikor máskor? ) azt a tartó eszközt, amire az előkészített anyagokat aggatjuk festésre. Lett is egy szép húsz forintos ( fém pénz, nem papír! ) nagyságú és olyan frankó 1centis pukli a fejemen. Már kezdtem örülni,hogy végre nem fáj a fejem.. Hát megint nekiállt. A szembe állítós sztori óta, kicsit vacakul látok a bal szememmel. Ha nagyon nem akar javulni a helyzet,akkor majd bemegyek egy vizsgálatra a kórházba. Bár most olyan 80-85%-os a kedd előtti állapothoz képest. Ha sokáig nézek egy pontba, akkor kezdek kicsit zavarodni látásra. Homályos lesz és könnyezni kezd a szemem. Öregszünk.. Ez egy megállíthatatlan folyamat. Mondhatni, irreverzibilis - visszafordíthatatlan ( hogy tanuljunk bizonyos szavakat is! ). Szóval csütörtök.. Reggeli kómából ébresztve és persze esti meeting nélkül ( Bogyóm ), eléggé viharvert állapotban vánszorogtam a szoba egyik sarkából a másikba ruházatomért. Az ablak egész este nyitva volt, így mondhatni frissen keltem. Külső jellemzőként talán a friss, harmatos salátalevélre emlékeztettem. A színem is stimmelt. Semmihez sem volt kedvem.. Megerőszakoltam önmagam és kivetődtem a folyosóra és ismét a megszokott kört futottam a buszig. Szerencsémre, sokan voltak a buszon így a mögöttem ülő pozícióba a takarítónő nem tudott leülni.. Végre egy jó nap, pihenhetek egészen a végcélig. Munkahelyen egy új, friss gyűjtésű, erdélyi avagy székely nagy népi megfigyelést osztott meg velünk Andrew Silent.. idézném..."..ha reggel fázunk és hideg van, azt jelenti,hogy nincs meleg!..." Ez egy nagyon bölcs és nagyon hasznos megfigyelés volt a nagy öregektől. :D Rögtön meg is jegyeztem. Öltözés után, kakaós-csigámmal karöltve, lecsúsztunk a tetthelyre és a kazánajtót cseppet szétnyitva, melegedésre buzdítottam szervezetem. Kár volt,mert amilyen álmos voltam még álmosabb lettem utána. Győztem magam utolérni. Reggel 9ig, nem is történtek nagy dolgok. Sőt még kicsik sem. Kaja után, menetrendszerűen megjött Bukfenc alias Tüdő főnökünk. Bement Silenthez és majd másfél órás beszélgetés után, távozott. Az információ áramlása relatíve gyors egy kisüzemnél, úgyhogy kollégánk nem volt rest elmesélni főnökünk nagy ötletinek x százalékát. Van ugye egy bérmunkánk ami cérnatartó konzolokból áll. Ebből letudtunk 50 garnitúrát, így már csak 3150-et kell legyártani 2012 végéig. No. Mi erre kapunk percbért, ami a hegesztőkkel azonos. Silent kolléga a csomagolás és persze az összeállításnál foglalatoskodik. Ő is a mi összegünkkel számolt és remekül érezte magát, egészen eddig. Bukfenc közölte vele,hogy barátom neked nem annyi a béred, hanem percenként 2forinttal kevesebb. Matekzseninek nem kell lenni,hogy rögtön kiszorozva óránként 120 forint és egész napi meló esetén ez bizony 1080 forint ( felhívom a figyelmet,hogy mi nem 8 hanem 9 órát dolgozunk.. ) De mivel a konzolos témánál nem a szokásos menetrend van érvényben, így ez az összeg is magasabb. reggel 6tól este 8ig tart a műszak, ami persze 14 óra. Így Andrew 1680 forinttal keres kevesebbet mint mi, akik persze szívjuk a füstöt meg a port.. és mivel ez 3 napos meló volt neki, így 5040 forinttal rövidítette meg főnökünk. Nézőpont kérdése,hogy mit nevezünk persze munkának és a munka fogalma is átértékelődik néha, de Ő ezt zokon vette. Szóvá is tette, amit Bukfenc nehezményezett. Aztán dúlva-fúlva elrohant. Remélhetőleg nem azért,hogy mindenkinek a fizetését Andrew órabéréhez igazítsa.. Bár kinézem belőle. :S Aztán jöttek az ötletek,hogy vásárol majd Bukfenc 6 birkát, hogy ne kelljen embert kivenni a munkából fűnyírás címén. Majd azok lelegelik aztán ha meghíztak, levágja és majd megeszi a pórnép. Vagy a testvére felszolgálja a helyi étteremben. Volt egy áramkimaradásunk, ami 1 órán keresztül tartott. Ezt ledolgozandó, jövő héten pénteken ( normál műszak 6-13.00 / ezért dolgozunk plusz 1 órát ) szóval ezt a kieső időt le kell melózni. Igaz,hogy mi ledolgoztuk már párszor, de most ezt kitalálta Bukfenc, így megint húz majd rajtunk pár érdekes bőrszerkezetet. Szó mi szó, eljött a műszak vége előtt, 1 órával.. Senor Rosso, mint akinek elment a maradék, sohasem volt esze, berontott és odavágta hozzánk az egyik láda alkatrészt,hogy most sürgősen le kell fújni,mert neki kell... Hogy mi a francért mindig műszak vége előtt 20-30 perccel jut eszébe ilyen pozitív dolgokat cselekedni, azt nem tudom.. De hogy már teljesen tele van vele a nemiszervem, az bizonyos. Bátyám a helyi vezére a végnek, gondoltam megkérdezem,hogy mennyire is sürgős ez a motyó. Mondja,hogy ha kedden délután van befestve sincs elkésve senki,mert még van raktáron. Na mondom remek... Lemegyek és újságolom Bianconak a hírt, aki rögtön átharapta a torkom és vele együtt gerincem. Olyan hangszínben sikerült leüvöltenie a fejem,hogy legszívesebben letéptem volna a fejét és belehugyoztam volna a nyakába.. Most rögtön neki kell állni festeni,mert különben szétszed a Rosso.. Hát mit volt mit tenni, nekiláttam. Közel 10 perc alatt felfűztük az anyagot és lefestettük és ment be a kazánba. Utána otthagytam a fenébe Biancot,mert már a puszta jelenléte is irritált. Ahogy nekiláttam szedni az anyagot, a kocsit leemelve az egyik kereke ki avagy leesett.. Na hova is landolt? Na hova? Hát persze,hogy a szép és nem túl okos fejemre. Eldöntöttem,hogy holnap vételezek a bátyámnál egy fejvédő sisakot és egy szemüveget. Lassan már az ember sehol sincs biztonságban? Emlékszem, mikor első húsvétra készültem a cégnél, Frissek és üdék voltunk Bogyómmal, akkor is sikerült a bal kezem hüvelykujját a szalagcsiszolóval eltolnom. Azóta ilyen kis sima ott a köröm. :D Elég kellemesen berántotta a kesztyűmet és vele együtt az ujjamat is ez a vacak.. Persze aki munkavédelmi előadó, rögtön mondta volna,hogy nem kell rá a távolságtartó meg a plexi,mert az zavarta a munkát, de hát azok is a biztonsági elemei a gépnek. Szóval a lényeg..
- A húsvét nem az én ünnepem. Gyermekkorom óta, utálom. Körülbelül 12-13 éves lehettem,mikor utoljára locsolni voltam. Egyszerűen irritál az a folyamat,hogy bemegyek valakihez, elmondom azt az elcseszett verset, rálöttyintek valami szilvapálinkából erjesztett büdös vizet és kapok egy félbehajtott szárított molylepkét és mellé piros/kék tojást. Néhol persze anyagi juttatás is járt mellé, de az sem fokozta a vágyaimat. Úgyhogy azóta önszántamból nem voltam locsolni. Hagyok minden nőt elhervadni. Nagyobbik fiammal voltam utoljára locsolni még 2002-2003 tavaszán és finito. Ha most jönnek majd fel a nagy muttert meglocsolni, akkor majd megkérdezem őket arról,hogy mekkora kedvvel csinálják mindezt. Nagyobbik fiam hivatalos felkérést kapott a kórussal olaszországi fellépésre egy kórus hangversenyre. Remélem,hogy szép eredménnyel fognak hazatérni.
Büszke vagyok rá. Na meg az anyjára is,hogy üti azt a buta fejét neki,hogy ne hagyja abba ha már ennyi időt és nem kevés pénzt feccölt bele. De ahogy elnéztem, szereti is. Úgyhogy nagy kényszerítés nem kell neki. A kisebbik már nehezebb dió lesz. Ő az a tipikus ffi. Foci,forma1, motogp,rock zene. Már eldöntötte,hogy ő biza dobos lesz.. Eléggé behatároltak a lehetőségei csórikámnak,mert a panelban ezt nem tudja majd művelni. Ha mégis, hamar megfeszítik majd valahol a folyosón. :D Valami más zenei hangszert kellene neki kitalálni. Mondjuk hárfázni sem lenne jó ötlet,mert behangolni 2-4 óra. Na meg a súlya és az ára sem gyenge.
- Na mindegy. Elkalandoztam rendesen. A lényeg,hogy átugorhatnánk ezt a 3 napot valahogy. Jobb lenne Bogyóm mellett most, de az anyagi lehetőségeim behatároltak. Jövő héten már lesz rá anyagi keretem, de az elmaradt gáz és villanyszámláknak hála, valószínűleg most is kimarad a látogatás. Bár erre azért nem veszek mérget.
Meglássssssuk ahogy az öreg vak is mondotta volt és lelépett a metró peronjáról.
Mindenkinek nagyon boldog nyulat kívánok, a lányoknak több locsolót,mint amennyit én fogok öntözni.. Hamarosan érkezem a következő agyborulattal.. Üdvözlettel Sámánke. http://www.soundcloud.com/shamen ( ajánlott hanganyagok tőlem! )
Címkék:
shamen, blog, bejegyzés, munkahely, élet, föld, tanulság, nagykanizsa, életképek, kaposvár, utazás, volán, bkv, kutya, panel
Magyar 