!FIGYELEM!
A következő sorokban nyugalmat megzavaró szövegrészek lehetnek!
Azt sem tudom,hogy hol kezdjem. Talán egy köszönömmel kezdem a legelején Iameron-nak,hogy a Vakondok 2 c. filmben hallható zenei részleteim és látható a The Main Party 2011 @ France rögzített demonk. Öröm volt hallani a zeném illetve a végén olvasni a nevem.
Ami miatt mégis írok? Nos nem lesz egyszerű sem leírni sem elolvasni sőt talán megérteni sem..De azért megpróbálom. Elmondhatom,hogy hetek óta elég vacak a közérzetem. Valahogy az ember elér egy kort, amikor számot vet az addigi életéve. A Földön eltöltött hosszú vagy rövid életünk során tapasztalunk ezt-azt és ilyenkor mérlegelünk. Történt,hogy jóanyámnál diagnosztizáltak a tüdején egy foltot. Mivel a teljes családfánk anyai ágon rákos betegségben hunyt el, továbbá anyám mint egy kisebb gyárkémény füstöl ezért sok jóra nem számítunk az eredményeket illetően. Természetesen lepörgött előttem egy rossz forgatókönyv elég rövid időintervallumra levetítve. Aztán gondolkodóba estem,hogy vajon miként is fog mindez bekövetkezni...mármint mikor csengetnek vagy akármi történik. Akkor pontosan mi is történik? Rólam annyit tudni,hogy alapjábanvéve Darwinista felfogású vagyok illetve tapasztalati ember, azaz csak abban hiszek amit látok-hallok-érzek ergo megtapasztalok. Ezen a mindhatni halálhágón vagy halálzónán kezdtem el gondolkodni. Több álmatlan éjszakát okozva magamnak illetve egy alkalommal kedves anyámnak is. Éjszaka közepén fulldokolva és levegő után kapkodva, ordítva ébredtem fel. Azt álmodtam,hogy meghaltam de nem történt semmi. Csak egy hatalmas űr közepébe zuhanok miközben egyre jobban zsugorodom. Egyszóval nem volt egy könnyű tündérmese. Arra szeretnék végülis kilyukadni,hogy akkor most mi is van?! Létezik-e egy másik oldal? Létezik-e olyan,hogy túlvilág? Létezik-e olyan dolog,hogy szellemisík? Több forrásból közelítettem meg a dolgot. Mondjuk a buddhizmus volt a számomra legelfogadhatóbb, bár nem vagyok vallásos illetve hívő ember. De valahogy mégis az a felfogás,hogyha meghaltunk az energia örök és nem vész el csak átalakul okosság alapján, azt mondja,hogyha e földi lét után a testből a lélek kilép akkor egy nagy közösségi olvasztóba kerülünk és onnan egy újabb szinttel gazdagodva újjászületünk. Persze mindenki a saját szintjének megfelelő alakban, nem csak úgy random. Lehet,hogy előző életemben egy aprócska rák voltam egy tenger habjaiban vagy egy szál zöld fű, mely egy éppen az afrikai szavannán legelő gnú tépett le és csócsált el. Ki tudja. A lényeg,hogy most itt vagyok és keresem azt a választ,hogy most akkor mi van? Mert ugye akik már eltávoztak azok nem jönnek vissza,hogy hahó öreg! nagyon frankó itt nekünk, gyere te is. Az én meglátásom az,hogy igazából mint a villanykapcsoló működik ez az egész. Lekapcsolják és szevasz..Valamelyik nap párommal diskuráltam erről kicsit mélyebben, hiszen ő ezotériában és egyéb dolgokban igencsak járatos mondhatni szakavatott személy. De ő is csak annyit tudott mondani,hogy fogadjam el,hogy van egy másik oldal az élet után is, de azt mi nem tudjuk felfogni,hiszen a tudati azaz a tudatos gondolkodásunk nem teszi mindezt lehetővé. Akkor nyílik meg számunkra ez a terület,mikor alszunk. Olyankor az ÉN tudat nem keveredik abba a pihentető fázisba, amikor az agy kapcsol egy hatodik sebességet és vágtat téren,időd keresztül. Összemosva a jelent a múltat és a jövőt, valamint a realitást és a fikciót. Tudom,hogy hülyén hangzik,hogy nem hiszek benne és közben pedig szeretnék, de ez a kettősség folyamatosan itt van velem. Mindenben ez a kettősség jellemez. Ettől nagyon nehéz velem bármit is kezdeni. De szerintem erről talán a páromat kellene megkérdezni,hogy ő hogyan viseli az én szeszélyeimet. Szóval.. elkanyarodtam megint. Keresem valahogy azt a pontot, ahol számomra is kiderül mindaz,hogy a halál mint fiziológia hogyan következik be. Olvastam persze szakkönyveket és kisebb tudományos szaksajtóban megjelent dolgot és kutatási eredményekről beszámolókat. De valahogy mégis hiányzik az az egy apró homokszem számomra, amitől az a homokóra azért csak homokóra lesz. Valószínüleg nem fogok választ kapni ezen a bejegyzésen tőletek kedves olvasók ( már ha olvassátok egyáltalán ) de azért megpróbálkozhattok egy személyes hozzászólás esetleg tapasztalatról beszámolni,hogy TI hogyan vélekedtek erről. Tehát az én álláspontom már tudjátok... Szerintem a kapcsoló után a nagy fekete üresség tátong. Néha mikor belegondolok mindebbe, elfog egy hihetetlen nagy üresség belülről és ha lehet ilyent írni, egyszerűen lenulláz belülről. Kiürít. Megöl minden érzést egy pillanatra aztán hirtelen az adrenalin és a pánik együttesen csap a szívemre egy hatalmasat és a hirtelen jött nagy lökéstől megint csak a rosszullét fog el... Azon id gondolkodtam már,hogy talán a depresszióm ment át megint pánikbetegségbe? Vagy csak a sok felgyülemlett idegi görcs a stressz a munkahelyi gondok a családi egészségüygi gondok a világgazdasági válság a saját pénzügyi helyzetem a budapesti munkahely keresés ami felőröl? Nem tudom.. Azt sem várom el,hogy bárki pszichológiai anamnézist készítsen rólam ne adj isten, esetleg itt megvitassa velem visszamenőleg,hogy a családomban volt-e valaki depressziós vagy történt-e öngyilkosság...stb..stb.. Voltam már pszichomókusnál igen és nem jött be.
Egy szóval várom azon személyek gondolatait vagy így, vagy úgy. Szerintem többen vagyunk ebben a kavargó világban azok, akik keresnek valami útmutatást vagy keresnek valami választ a körülöttük vagy a bennük kavargó kérdésekre. Legyen ez egy platform, hogy erről beszéljünk. De ha gondoljátok,akkor csak rólam. 
Köszönöm a türelmeteket és hogy elolvastatok! Baráti üdvözlettel SH@M3N
Magyar 