2011.12.17 és ami utána volt

Tisztelt nagyérdemű.  
 Eljött hát a pillanat,mikor élesben, LIVE-ACT-et nyomtunk barátommal Chris-szel a Nagykanizsai VÁR Undergorund égisze alatt 2011.12.17-én Szombaton nem sokkal 23.00 óra után. Ennek a kis szösszenetnek az előzményeit boncolgatnám illetve magát az eseményt meg még sok minden személyeset is. Csapjunk a lovak közé.

 Hogy valóban értsük mindazon dolgokat amik történtek velünk, kronológiai sorrendben nem is a szombat esti buli volt a fontos, hanem a pénteki úgymond ízelítő. Eleve számomra a munkahelyem rugalmas időbeosztása miatt kétséges volt,hogy egyáltalán már pénteken letudunk cuccolni a helyre, hiszen elég komoly amolyan utolsó nagy hajrát kellett véghezvinni a rendeléseket illetően. Elméletileg úgy volt,hogy reggel 6-tól este 9-ig munkhelyen leszek és dolgozom. Gyakorlatban szerencsére nem így sült el, bár nem volt egy sétagalopp ami azt illeti. Délután 3 órakor, kiléptem a gyár kapuján és magamba szívtam a szabadság furcsa mámorának illatát. Hosszú hetek mondhatni hónapok után, végre volt 1 szabad hétvégém,mikor nem kell mennem munkába. Leírhatatlan érzés fogott el. De lehet,hogy csak azért voltam ennyire kábult,mert a napi kalória bevitelem nem fedezte a szervezetem álltal előírt minimum mennyiséget. Ergo 1db kakaóscsiga elfogyasztásával reggel 9-kor, nem biztos,hogy fizikai munka terhe mellett éhségérzetem teljesen alaptalan lett volna. Szó ami szó, barátom Chris már várt reám a kapuban a magyar csodával. Bepattantam és már száguldottunk is a városba ami 15km-rel van a munkahelyemtől. Persze Budapesten ez mindössze 2 buszmegálló távolsága, de azért ott is távolság nem csak vidéken. Facebookon már kedden megjelent a flyer a hétvégi bulival kapcsolatban, amihez igazából nagy optimista előjeleket nem véltünk társítani. Otthonomban a lift második napja üzemképtelen állapotában fogadta a betérőket, így gyalogosan irány a tizedik emelet. ( ennek még fontos szerepe lesz a történetben! ) Lakásunkban fellelhető élőlények száma meghaladta a megszokott kettőt. Négy volt. Mutter, DonMylo a kutya. Ők képezik lakásom élő organizmusainak alappilléreit. Ellenben most volt két "betolakodó" is. Csütörtök este fiaim nálam aludtak,ami nem volt probléma, csak az iskolába illetve a színházba való eljuttatásuk igényelt némi logisztikai értelmet. Mutter megoldotta szerencsésen, bár tegyük hozzá,hogy 64 évesen megmászni a tizediket egy délelőtt 8 alkalommal nem kis elismerést illet. Szóval fiaim is ott voltak a lakásban és lefoglalták a szobámat,ahol a gépsárkány pihent. Barátommal kifújtuk magunkat és belevetettük minden érzékszervünket a zeneszerkesztés varázslatos világába. Repültek a percek, közben eflváltva a kiscsókákat lefoglaltuk,nehogy úgy érezzék,hogy kimaradtak valamiből is. Eljött a péntek este 8 óra. A VÁR UNDERGORUND nyitott és hívtam a tulajt "aki természetesen kijelenthetm,hogy barátom" Czaki mestert. Érdeklődésemre elmondta,hogy péntek este nincs senki a helyen,úgyhogy lecipelhetjükl a technikát. Így is történt. Cseppet éhesen, de felvillanyozva levittük Chris batyuját a helyre és összekötöttünk mindent mindennel ( turmixgépet,hajsütőt,villanyborotvát,bojlert...ect..ect..) Mikor minden led világított végre, leütöttük az első billentyűt a yamaha seqenceren és megszólalt a várva várt hang. Aztán szépen lassan folyamatosan adagoltuk mellé a többi dob és egyéb szintetizátorból kijövő hangot míg egy valós zenei halmazzá nem álltak és végre kijelenthettük, hogy NA! EZ MÁR ZENE! Este fél tíztől, hajnali háromig kattogtattuk az egeret és a billentyűket próbaképp és elmondhatjuk,hogy jó lett az összkép amit mi és a jelenlévők elismerő bólogatása és imitt-amott tánca is reprezentált. Chris szombaton délutános volt így a távozást hamarban kellett véghezvinni. Számomra még csak most jöttek a megpróbáltatások. Reggel 8.30. Mutter ébresztett,hogy keljek fel mert pénteken járt itt a házmester és olyan személyeket keresett,akik tudnának segíteni szombaton a liftünk motorjának a szerelésében illetve cipelésében. Mutter természetesen igent mondott a nevemben. Mondjuk igaz ami igaz, egy lakóközösség vállaljon fel annyit,hogy a saját érdekük és közlekedésük érdekében tegyen azért,hogy jobb legyen az a hely,ahol laknak. Sokaknak nem mond semmit az a szó,hogy közösség. Sebaj... Szóval reggel 9 órára lesétáltam a földszintre a gyülekező helyszínére. Jelen voltunk 5 fő illetve a lift szerelő munkatárs. Egy másik tízemeletes gépházából kellett elhozni az ott kiszerelt de még működő motorját a mi házunk már nem működő motorjának a cseréjéhez. Autóval pikk-pakk ott voltunk és csak ámultunk-bámultunk azon,hogy a felszerelt új liftmotor mennyire gyorsan és csendesen működik a miénkhez képest. ( mármint amikor működött ) Felmentünk...a látvány magáért beszélt. Ott hevert a földön a régi és üzem alatt az új. A régi motor 350kg az új, 180kg. Előbbi volt,amit át kellett vinni a mi házunkba. A gépház ajtaja mindössze 1méter széles volt. a motort csak felülről lehetett 2db kampós rúddal megemelni, amihez 4 ember munkája kellett. Mondhatni kisebb problémába ütközött mindaz,hogy a bejárati ajtó 1 méter széles volt, amihez tartozott agy 4 lépcsőből álló meredek,65 fokos kiképzésű emelkedő mondhatni akadály. Azon levinni ezt a bazi nagy motort,majd utána még várt ránk 1 emelet ahol szintén lépcsőn lefelé vezetett az út. Korán reggel éhgyomorra mondhatom,hogy kellőképpen kivoltam már. A vércukrom a béka segge alatt valamerre, de ha már ott voltam meg megígérték,akkor csináltam a dolgom. Szóval leküzdöttük magunkat a kocsiig,majd onnan a házunkba sikeresen bevittük a motort. A liftnél azon imádkoztunk,hogy a régi motor működjön annyira,hogy a másikat feltudjuk vontatni a 10-re,mert különben ott haltunk volna meg mind ha az összes emeletet végig gyalogolva kezünkben a 350 kilós motorral kellett volna megmászni. Szerencsére működött és csak nekünk kellett emeletet mászni minden probléma nélkül. A tizedik emeletről persze megint felfelé kézierővel kellett a helyére juttatni a motort,amit abszorváltunk. A fotón majd jól látszik,hogy milyen a lépcső és a motor is. A motor le és felszerelésénél aktívan tevékenykedve, 3 óra alatt sikeresen elindítottuk a házban közlekedést. 9-12ig tehát liftet szereltem. A házmester a liftszerelő és a közös képviselő is háláját fejezte ki áldásos munkánk után kiemelve személyemet is és ígéretet tettek arra nézve,hogy valahogy ezt honorálják. Majd meglátjuk,hogy mi valósul meg belőle a lényeg,hogy nem kell lépcsőzni. 13.30-kor gondoltam elfekszem kicsit, rákészülve az estre...Csörög a telefonom 13.35kor...volt nejem mondja,hogy a srácokat bedobná gyorsan,mert karácsonyi ajándékot vesz számukra és nem lenne okos ha ott lennének a gazfickók. Mondja,hogy csak 1 max 2 óra lesz, szóval ha nem gond, hozná őket. Mondom neki,hogy persze hozd! A fiúkkal jól elvoltunk, bár aludni már nem volt esélyem utána... Este 7 óra, az anyjuk sehol..Telefonon érdeklődöm,hogy most akkor itt alszanak vagy mi,mert nekem meg már mennem kell a saját holmimat bepakolni meg összekötni stb..stb..Mondja,hgoy 10 perc és ott van,addig öltöztessem fel a srácokat. Megtörtén és vitte is őket. Oké,hogy most ez nem egy szimpatikus tőlem, de ha azt nézük,hogy pihenten én is sokkal jobb formámat tudom hozni egy ilyen eseményen,akkor érthető,hogy kicsit ingerültebb voltam a kelleténél. Szóval 0 alvással a hátam mögött, levittem a cuccost a helyre. Bekötéssel már voltak gondok,mivel RCA-JACK átalakító nem volt elégséges ahhoz,hogy mindent összetudjunk illeszteni így kénytelen voltam a helyi TESCO áruházat felkeresni és vásárolni 4db átalakítót. Összeszedtem,összeraktam..működött...Chris barátom egy régi ismerőssel ért be a helyre 22.20-kor és rögvest belevetettük magunkat a zeneszerkesztés ÉLŐ azaz a LIVE-Act varázslatos és egyedülálló világába. A meghirdetett szöveg alapján valóban úgy történt,hogy egyedülálló és emgismételhetetlen lesz. Nem tudtuk rögzíteni az eseményt kamerával,mert Chris nem nézte meg party előtt az akku állapotát és hát ahogy ilyenkor az lenni szokás, nem is volt töltött állapotban. De ami még nagyobb para,hogy a töltőt sem hozta magával. A kverőről nem tudtuk a hangot áthúzni a gépre így abból sem lett semmi,hogy legalább a hangot rögzítsük. Ami meglepő volt,hogy sokan jelen voltak.Sokkal többen mint arra számítottunk és ami az előző bulikon voltak. Hihetetlen élménnyel a zsebünkben hajnali 4.40kor zártuk a eseményt egy hosszú chill szekcióval. Hazajöttünk a teljes cuccunkkal együtt és eldőltünk mint a rohadt nád. Chris barátom ment dolgozni délután így neki sem volt fenékig tejföl a nap. Én 15.10kor ébredtem végre kipihenten és normálisan.  

  Hamarosan újra összeállunk egy LIVE erejéig, de addig is mindenkinek Boldog Békés Karácsonyi Ünnepeket kívánok!